Munkám során nagyon sokszor felmerül a kérdés, hogy “Mik a kedvenc márkáim, kik a kedvenc divattervezőim…?”. Ahogy a zene terén a divatban is több designer, több márka üzenetével, vonalvezetésével is tudok azonosulni. 

Szeretem az újdonságokat, kutatom is folyamatosan a saját lényemhez kapcsolható műveket. 

Amit fontosnak tartok a megjelenésem, környezetem kapcsán az a letisztultság.

Ezért is áll hozzám nagyon közel a japandi stílus, ami  először a lakberendezésben jelent meg a japán és a skandináv kultúra ötvözetéből. A két kultúra földrajzilag teljesen távol áll egymástól, de rendkívül hasonló értékeket vall az egyszerűségről, a természetes anyagokról, a funkcionalitásról, és a mindennapi élet nyugalmáról. 

Az ötvözés nem pusztán design, hanem válasz a modern világ túlzott fogyasztására, a káoszra és az ember szellemi, lelki igényére a letisztult otthon és a harmonikus öltözködés iránt.

A japandi képes olyan univerzális értékeket egyesíteni, amelyek a modern ember hétköznapi igényeire adnak választ.

Az irányzat eszembe juttatja a 80-as évek általános iskolai papírhajtogatását: egyszerű vonalak, egyszerű mozdulatok, természetes alapanyagból. 

Ez a minimalista vibe, a wabi-sabi és hygge filozófia nem csak a külsőségekről szól: a wabi-sabi (a tökéletlenség szépsége) és a hygge (meghittség, kényelem) elve együtt jelenik meg a ruhákban is.

Én például kifejezetten szeretem, amikor egy textil (pamut, len, gyapjú, selyem…) gyűrődik.

Ez a természetes megjelenés egyik sarokköve, ahol az alapanyagok őszinte tulajdonságai érvényesülnek, távol a szintetikus anyagoktól.

A japandi fashion titka a részletekben rejtőzik: origami hajtások, a lábujjas cipők, wabi-sabi anyaghasználat, tudatos rétegezés.

…. valódi csendes luxus, amin a logók helyett a kézműves minőség és a természet hagy nyomot.